2008. december 22., hétfő

Gyors vacsora

Karácsonyi hozzávalókért mentem be az egyik közeli nagy, de nem giga bevásárlóba, ahol szép friss garnélák akartak velem hazajönni. Gyorsan kerestem mellé még a zöldséges részlegen valami hozzájuk illőt és otthon kb. 10 perc alatt vacsorát rittyentetem.


Hozzávalók:
25-30 dkg friss, előfőzött, tisztított garnéla
1 db piros kaliforniai paprika
3 db saláta cukkini (max. 15 cm)
vaj
száraz fehérbor
bors

A megtisztított cukkinit negyedekbe vágom, majd azokat tovább szeletelem, a paprikát is hasonló méretűre darabolom és vajon kicsi sóval és borssal elkezdem párolni, néhány perc múlva hozzáadom a garnélákat és löttyintek rá egy kis bort, hogy a hamar át tudjon melegendi a rák, de ne puhuljon túl a zöldség mire a bor elpárolog. Tényleg nagyon gyorsan elkészül és még finom is :-)

eM

Borkóstoló a Monarchiában

Nyertem egy részvételi lehetőséget RádióCafé és az MMI által közösen szervezett borkóstolóra. Szerencsére nem az első RádioCafé-s kóstolóm volt, nagy örömmel mentem, mert az eddigieken nagyon jól éreztem magam, és nem utolsó sorban jó borokat iszogattuk.
Nem tudtam előre, hogy milyen borokat fogunk kóstolni, de miután a welcome drink egy rozé volt, várható volt, hogy vörösek kerülnek a porondra... Én inkább fehér párti vagyok, de nem vagyok semmi jónak elrontója, jöhet a vörös is... :-)
Találd meg a párod játékkal kezdtünk, amikor is mindenki kapott egy pohár vörösbort és meg kellett találnunk a csapatunkat, azaz, azokat az embereket, akiknek ugyanaz van a poharában, mint a miénkben. Nagyon nehéz feladat volt, mert mindenki bikavért kapott. Összesen négy félét kaptunk, miután mindenki megtalálta a társait végig kóstoltuk az összeset:


Nekem a Monarchi Bikavére tetszett a lejobban, de a többség Tóth Istvánéra szavazott. Az sem volt azért rossz.. :-)

Ezt követően jött a Késői szüret saját bora, az Imsonia2 (2004), nagyon finom, magát itató, kellemes vörös. Mivel a bor megálmodói is köztünk voltak, várták észrevételeinket a borral kapcsolatban. Szinte mindenkinek tettszett, én se is szereztem belőle egy palackkal.
Ekkor a társaság már kezdett felszabadulni, ami a bor mennyiségét tekintve nem volt véletlen és közben a poharakba újabb gyümölcsös finom bor, a Monarchia Pinot Noire 2006 került, amit a Heumann Kékfrankos 2005 követet.
Az este remek lezárásaként Demeter Tokaji Cuveé 2007 -et kóstoltunk, majd mosolygósan megbeszéltük, hogy borkóstolóról csak így szabad hazamenni...

eM

2008. december 9., kedd

Karácsonyi receptverseny - Desszert: Rétesszaloncukor :-)

Nekem fontos, hogy legyen desszert a karácsonyi menü végén (is), és ne csak a szokásos beigli-zserbó-kitugyamégmi legyen a lezárás. Szívesen csinálok valami krémes, könnyű finomságot, de nagyon látványos a rétesszaloncukor is. És ami a mi szempontunkból most nagyon fontos: előző nap el is lehet készíteni.


Hozzávalók:
1 csomag réteslap
2 alma, megtisztítva, lereszelve
egy kis marék durvára vágott dió és mandula vegyesen
1 narancs leve és reszelt héjja
1 citrom leve és reszelt héjja
2 ek barnacukor / méz
fahéj
gyömbérpor
vaj
porcukor
díszkötöző

A lereszelt almát kinyomkodom, hozzáadom a citrom és a narancs reszelt héjját, a mandulát és a diót (esetleg egy kis mazsolát is - én az nem szeretem). Ízlés szerint megédesítem és adok hozzá fahéjat és gyömbérport, és az alma levesességétől függően a narancs levét.
A réteslapot 15 × 15 cm-es darabokra vágom, megkenem egy kis olvasztott vajjal, ráfektetek egy másik réteget, azt is megkenem egy kevés vajjal. Az egyik szélre halmozok egy jó kanálnyit az almás töltelétkből és feltekerem, a töltelék végeinél összecsippentem, hogy úgy nézzen ki mint egy szaloncukor. Egy tálcára nedves konyharuhát fektetek, ráteszem az elkészült rétesszaloncukrokat és befedem egy másik nedves ruhával. Másnapig így a hűtőben semmi baja nem lesz.
Másnap sütőlemezre teszem a réteseket, megkenem egy kis olvasztott vajjal és szép aranyszínűre sütöm őket. Amikor elkészült szalagot kötök rá és kicsit megporcukrozva tálom.

eM

Karácsonyi receptverseny - Főétel: Parajos lazacos táska

Bevallom Nemisbéka karácsonyi receptversenyére korábbi karácsonyok terméséből választottam, mert nem tudom, hogy idén mi lesz és nem szoktam próbafőzést csinálni, továbbá 2-3 héten belül nem szeretném ugyanazt megismételni...:-)
Általában nagy fejtörést okoz a karácsonyi menü, már jó előre gondolkozom, hogy mi is kerüljön az asztalra, számolgatok, hogy hány napra kell készülni, és hányra nem, és próbálgatom elképzelni az ízeket, meg azt, hogy mi mivel fog jól passzolni.
Az egyik legfontosabb szempont nálam, hogy 24.-én ne legyen komoly főzés. Ezért én általában az előző napokban beledöglök a rohanásba, és a mindent időben megcsinálni akarásba, de 24.-én sokáig kell ágyban maradni, ott finom forró csokit, kávét, teát iszogatni olvasás közben, aztán valamikor késő délelőtt mákos gubát kell enni és aztán már csak az ünnepi vacsorára várni. Míg készül a guba, addig szépül a fa és szépülök én is... Akkor van minden rendben, ha a vacsorához csak a sütőbe kell betolni a sütnivalót és esetleg valamit meg kell melegíteni, de semmi más teendő nincs. Ez működött is addig, míg a karácsonyi menü elmaradhatatlan kelléke nem lett a vöröstonhalfilé, mert hát ugye azt nem lehet előre elkészíteni, azt frissen kell sütni - ez az egy, ami kivételt képezhet... ;-)

Gyorsan előkészíthető és tényleg csak a sütőbe kell betolni a parajos lazacos táskát:


Hozzávalók (4 személyre):
4 szelet lazacfilé
1 fagyasztott leveles tészta
friss vagy fagyasztott paraj levelek
10+2 dkg vaj
2 duci fokhagyma
bors
petrezselyem
citrom
tojás

A lazacot megmosom, a hasánál lévő vékony részt levágom, besózom. A spenótot (jó a fagyasztott leveles kisgombócos is, abból kb 12 gombócka kell) kicsi vajon sóval megpárolom. 10 dkg puha vajhoz hozzákeverem az összezúzott fokhagymát, sót, borsot, petrezselymet, a citrom reszelt héját és néhány csepp citromlét. A leveles tésztát ketté vágom az egyiket kicsit vastagabbra, a másikat vékonyabbra ezáltal nagyobbra nyújtom. A vastagabb tésztára ráteszek a spenótból egymástól kellő távolságra 4 kupacot, amit úgy eligazgatok, hogy a hal pont ráférjen, a halakon elosztom a fűszeres vajat, majd az egészet beborítom a nagyobbra nyújtott tésztával. Szétvagdosom, a széleit jól összenyomkodom és kézzel vagy villával mintát csinálok rá. A maradék tésztából kivágott motívumokkal díszítem.
A táskákat sütőlapra teszem, megkenem tojással, lefedem fóliával és mehet másnapig a hűtőbe. 25-30 perc alatt lehet készre sütni 200 C-on, ezért igen jól lehet az elkészültét időzíteni. Másnap leveszem róla a fóliát, újra átkenem tojással és egy hústűvel szúrok rá néhány lyukat, hogy a gőz távozni tudjon. Bedugom a sütőbe és pirosra sütöm.

Aki türelmes készítheti egészen kicsi méretben és akkor előétel vagy vendég váró falatka lesz belőle...



eM

2008. december 5., péntek

Főzzünk könyvből! VKF! XXI. - Nekem az első :-)

Ez az eső VKF, amire én is főztem, nagyon tetszett Piszke ötletes kiírása. Így nagy kedvvel vágtam bele a az ihletet adó írás keresgélésének...
Az egyik kedvenc íróm Bächer Iván, miközben olvasom az evésről, főzésről szóló tárcáit, szinte érzem az ízeket a számban. Így nem volt kérdés, hogy az ő írásai alapján főzök valamit. Az egyik kedvencem, a Spagetti című írása alapján főztem, egyrészről, mert nagyon szeretem a tésztákat, másrészről nagyon tetszik a kis csattanó az írás végén.


Spagetti

"Tohn Elly vezető asszisztens az itáliai gasztronómiának nagy tisztelője, különösen a spagettiről tud szinte mindent, egész kis könyvtára gyűlt össze a spagetti tárgyköréből, még három olasz nyelvű szakácskönyve is van, sőt, az azokban lévő recepteket meg is érti többé-kevésbé, lévén, hogy latinból érettségizett annak idején.
Tohn Elly minden szombaton spagettit csinál öviének - urának és két kamasz fiának - , akik alig várják már a szombatot ezért.
A múlt szombaton is, példának okáért, mikor megjött a piacról dél körül, gyorsan föltett egy jókora lábasban főni vizet, belevetett egy marék sót, löttyintett rá kevés olajat Tohn Elly, aztán elnézte, amint az olajkarikák opálosan sárgállanak, csápokat növesztenek, szétterülnek a vízen.
És közben spekulált.
Milyen spagetti is legyen ezen a szombaton?
Eleinte persze neki is az obligát lehetőségek merültek föl, a milánói, a bolognai, de aztán gyorsan eszébe ötlött, hogy a gyerekek azoknál jobban szeretik a spagetti a la carbonere-ét, volt is otthon baconszalonna, amit apróra vágva kell kisütni és aztán tojássárgájával elkevert tejszínnel, majd a kifőtt tésztával keverni, de innen már burjánzott tovább Tohn Elly spagetti-téren rendkívül kifinomult fantáziája, sonkára gondolt, amit szintén rejtett kamrája egy negyvendekás darabot, apróra vagdalt, esetleg átdarált sonkás, kolbászos, ne adj' isten! szalámis kevercs pirult, majd főtt három szem hámozott paradicsommal és egy szép cső zöldpaprikával össze képzeletének gazdag serpenyőjében, persze - jutott eszébe - egészséges dolog lenne inkább valami zöldséges spagettivel előrukkolni, lereszelt sárgarépát, gyökeret, zellert, karalábert, esetleg gyömbért, amit megpárol vajon, majd meghint kis keményítővel és azt önti a tésztára, de aztán úgy érezte, hogy ideje az apróra metélt párolt tökkel elkevert tésztának is....."


És itt nem csak Tohn Elly fantáziált tovább, hanem az én fantáziám is beindult: Sűtőtökös papardellét készítettem.



Hozzávalók:
25 dkg felkockázott sütőtök
2 dl tejszín
20 dkg papardelle
fél csokor friss kakukkfű
durvára őrölt színes bors
vaj
olaj a tésztafőzéshez

A sütűtököt egy kevés vajon sóval, borssal puhára párolom, felöntöm a tejszínnel. Hozzáadom a fogkeményre főzött tésztát és a kakukkfüvet, jól összeforgatom és el is készültem...


eM


Az írás Bächer Iván Vándorbab című könyvéből van, egyszer a beírom a sztori végét is, hogy ne maradjon el a csattanó ;-)

2008. december 3., szerda

Amit kaptam, abból főztem....

Általában nem tudom, hogy mit szeretnék főzni, csak azt tudom, hogy valami finomat. Ha előre kitalálom, szinte biztos, hogy valami nem kapok hozzá. Ezért már nem is szoktam tervezni, elmegyek vásárolni és megveszem azt, ami tetszik és rögtönzök. Legutóbb is csak azt tudtam, hogy halat szeretnék... A közeli boltban nem volt nagy a választék, viszont a friss Viktória fogas filé nagyon szép volt, így az került a kosárba. Mangós salátát tudtam volna elképzelni hozzá, de már meg sem lepődtem, amikor egy szem mangót sem találtam, ezért a köretet is a választék határozta meg:


Hozzávalók:
2 db Viktória fogas filé
1 közepes édesburgonya
1 db póré
1 db édeskömény
vaj
színes bors
citrom

A megtisztított pórét fél cm-es szeletekre vágom, az édesburgonyát 1 cm-es kockákra. Egy kis vajon sóval puhára párolom őket, ha kell adok hozzá egy kis vizet. Közben az édesköményt negyedekbe vágom és a negyedeket felszeletelem.
A halat 4-5 cm szélesre szeletelem, besózom és kevés vajon mindkét odalát megsütöm úgy, hogy közben citromlét csöpögtetek rá és nagyon vigyázok, hogy ne szárítsam ki. Ha elkészült, színes borsot szórok rá. A pórés édesburgonyához hozzáadom az édesköményt, de már nem sokáig párolom, hogy ropogós maradjon. 

eM

2008. november 28., péntek

Katalin nap: készülhetnek a karácsonyi aprósütemények

Katolikus vallasú vidékeken Katalin nap az utolsó nap, amikor még szabad hangoskodi, mulatozni, mert utána megkezdődik a karácsosnyt megelőző csendes időszak. Hagyományosan ettől a naptól kezdik a karácsonyi aprósütemények, kekszek sütését.

Gyerekkoromban nagymamám mindig kapott egy ismerősétől egy nagy cipősdoboznyi süteményt karácsosnyra. Legalább 8-10 féle volt benne, de mindegyikből csak 4-5 darab. Mindig vártam a doboz érkezését, mert nagyon sok finomság volt benne: hókifli, zserbó, kókuszcsók és a nagy kedvenc a cantuccini. A doboz kinyitásakor a legfontosabb mindig az volt, hogy van-e benne ebből a mandulás finomságból. Aztán az élet úgy hozta, hogy nem érkezett több doboz, és nekem nagyon hiányzott a kedvenc karácsonyi sütim. Akkor még nem tudtam a nevét, és mindenkinek magyaráztam, hogy kemény és mandula van benne és nagyon finom, de senki nem tudta miért rajongok ennyire, míg egyszer - már nem is emlékszem hogyan -  megtudtam a nevét. Így már könnyebb volt
 a kutatás, sok-sok receptet begyűjtöttem, kipróbáltam, a legjobbnak ez a bizonyult:


Hozzávalók:
50 dkg liszt
25 dkg cukor
25 dkg hámozatlan, egész mandula
4 egyész tojás
2 tojássárgája
fél zacskó sütőpor

A mandulát leöblítem és száradni hagyom, addig a sütőport elkeverem a liszttel, hozzáadom a cukrot, az egész tojásokat és az egyik tojássárgáját, valamint egy csipet sót. Jól összedolgozom. Belegyúrom a leöblített mandulát és négy egyenlő részre szedem a tésztát. Mindegyikből egy kb. 20 cm-hosszú rudat formálok, fóliába téve legalább 30 percre a hűtőbe teszem. Az idő leteltével a  fóliát leszedem a rudakról és sütőpapírral bélelt tepsire rakom. Megkenem az utolsó tojássárgájával  és előmelegített 160 fokos tüőben 15-20 percig sütöm. Egy kicsit hagyom hűlni és utána 1 cm széles ferde  szeletket vágok a rudakból, visszateszem a szeleteket a tepsibe és tovább sütöm őket, amíg egészen keményre kiszáradnak. Zárható dobozban sokáig eltartható.
Vinsanto del Chianti Classico-ba mártogatva az igazi...

eM

2008. november 26., szerda

Kacsahússal készült papardelle

A családban én vagyok az egyetlen, aki igazán szereti a kacsahúst. Nagymamám a kedvemért kacsákat tart, amelyek hozzám már megtisztítva, előkészítve kerülnek. Mivel a majorannás kacsasült egy idő után elég unalmassá vált, bővíteni kellett a repertoárt. Ennek eredményeként született a Kacsahússal készült papardelle is, amivel nincs sok gond, gyorsan elkészül.




Hozzávalók:
1 db kisebb (18-20 dkg) bőrös kacsa mellfilé
ca 125 g Papardelle
2 ek paradicsompüré
1 ek friss kakukkfű
bors
olaj

A bőrös kacsamellett ledarálom és zsiradék nélkül - mert elegendő, ami a bőrén van - egy serpenyőben sóval, borssal fehéredésig pirítom. Közben kifőzöm a tésztát olajos, sós vízben, ügyelve a csomagoláson megadott főzési időre. A megpirított húshoz hozzáadom a paradicsom pürét és a kakukkfüvet. Ha nagyon száraznak érzem, akkor a tészta főzőlevéből hozzáadok 2-3 kanálnyit és beleforgatom a leszűrt tésztát.


eM

2008. november 17., hétfő

Márton-nap a Fáy Présház Étteremben

Márton napja fontos határidő volt a középkorban, erre a napra be kellett fejezni a kinti munkákat, az állatokat ezen a napon hajtották be a legelőkről, ekkor lehetett megkóstolni az újbort és a ludakat is ezen a napon vágták le. A közhiedelem azt tartotta, hogy "aki Márton-napon libát nem eszik, az a következő évben éhezik".

Ezért mi minden évben eszünk libát :-) Idén úgy döntöttünk, hogy a Fáy Présház Étterem libafogásaival fogjuk biztosítani, hogy jövőre se éhezzünk.

Előételnek ropogós libatepertőt kértünk, egyszerűen tökéletes volt. A tepertőhöz kenyér kell, jó és fehér, a felszolgált kenyér fehér volt ugyan, de a jótól nagyon távol állt.

Ezt követően libalevest ettünk, volt ki maceszgombóccal - én is -, volt ki gazdagon. A leves finom volt, de a gombóc az én ízlésemnek túl puha.


Már előre tudtam, hogy főételnek ropogós libacombot fogok kérni, így csak a köret kiválasztása maradt: aszalt szilvás párolt lilakáposztát és hagymás törtburgonyát kértem. Majd az asztalnál sorra hangzott el, hogy én is ugyanazt, én is ugyanazt... majd jött egy felszolgáló és jelezte, hogy libacombból összesen három, azaz 3 db van... meghökkenésünknek hangot is adtunk, ugyanis Márton napja volt, tehát elég valószínűt, hogy ezen a napon több liba fogy, mint máskor, továbbá ekkor még egyedül voltunk az étteremben, tehát az sem lehet, hogy későn mentünk és volt ugyan elég, csak lecsúsztunk... Készséggel ajánlgatták a ropogós libafertályt, mert azon is van comb, meg még jó sok ropogós bőr is szerintük, és szerintünk jó sok csont is.  Nem nagyon  hagytak választási lehetőséget... :-( Így kértünk néhány fertályat is. A ropogós liba nagyon finom volt. Egyikünk Márton napi töltött káposztát rendelt, ami gerslivel és libahússal készült - mindenki megkóstolta, jó volt. 


Miután ezt mind legyűrtük, újra az étlapot kértük, hogy valami finom desszertet nézzünk. A választék enyhén szólva gyér volt, de valami kellett a lezáráshoz. Fáy túrógombócot rendeltünk, amit forrónak és remegősnek vártunk az étlap alapján. Se forró nem volt, se remegős, se túrós. Túrónak még a közelében sem járt a gombóc, de ha ettől eltekintünk és csak simán gombócnak nevezzük, akkor is pocsék volt.

Finom, gyümölcsös újbort is ittunk: Vylyan Bogyólé-t.

eM

Fáy Présház Étterem
Cím: Fót, Fáy sétány
Tel: 27 / 395 215

2008. november 12., szerda

Feketekagyló - gyorsan, egyszerűen

Pár hete a gyorsan elmúlt nyárról, a nyaralásokról beszélgettünk. Ilyenkor természetesen előkerül, hogy milyen ételekkel találkozik az ember külföldön, milyen új ízekkel ismerkedünk meg, mik azok az alapanyagok, amelyek nálunk nehezen vagy sehogy nem beszerezhetőek, és az is, hogy milyen jó lenne néha visszaidézni azokat az ízeket itthon is... Ha a tengernél vagyok szívesen választok valamilyen halat, kagylót vagy rákot a helyi éttermek kínálatából. A beszélgetés óta motoszkált bennem, hogy kagylót kéne enni. Így hát a tettek mezejére léptem és elkészült a fehérboros feketekagyló, gyorsan és nagyon egyszerűen.



Hozzávalók:
1 kg feketekagyló
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
2,5 dl száraz fehérbor
vaj
színes bors
petrezselyem

A kagylókat jó alaposan megtisztítottam, ami nyitva volt az kidobtam. Vajon megpároltam az apróra vágott vöröshagymát és fokhagymát, színes borsot őröltem bele, megsóztam és felöntöttem a borral és kb. ugyanannyi vízzel. Amikor forrt belezuttyantottam a kagylókat, megkevertem és fedő alatt 8-9 percig főztem. Mielőtt kiszedtem volna a kagylókat hozzákevetem az apróra vágott petrezselymet. Amelyik kagyló nem nyílt ki azt kidobtam, a többit egy tálba szedtem. 
Friss baguette és száraz fehérbor illik hozzá...

eM

2008. november 4., kedd

Olimpia Étterem

Már egy ideje gondolkozom azon, hogy miről szóljon az első bejegyzés... Nincs kedvem főzni mostanában, talán idő hiánya végett, talán mert nem lelkesedik velem senki azért, amiért én mostanában lelkesednék. 
Sütni sütöttem, brownie-t, de valami nem stimmelt a recepttel, még újra kell próbálnom. Az íze a magas kakaótartalmú csokitól mennyei volt, de az állag nem volt az igazi.
Így hát nem főzésről szól, hanem evésről. Mert enni jó! Enni szeretek, finomakat enni nagyon szeretek :-) 

Már több mint 1 hónapja áradozok egy étteremről, amiről először a RadioCafe-n a Gasztromániában hallottam, amikor Takács Lajos volt a vendég. Nagyon tetszett ahogy és amit mondott, és már akkor elhatároztam, hogy feltétlenül meglátogatom az Alpár utcában az Olimpia Éttermet. Kicsit több mint egy hónappal ezelőtt egy péntek délután kaptam a telefont és estére megpróbáltam asztalt foglalni, reménykedtem, bár tudtam, hogy szinte esélytelen. Kedvesen, mosolygósan megállapodtunk abban, hogy az a nap nem a mi napunk, viszont hétfőn mehetünk.

Az étterem a dzsunga közepén egy pincében van, semmi extra kívül, belül meg hát... no, nem is az a lényeg. Este fél 9-kor mi voltunk az elsők, így még választhattunk az asztalok közül. Egy olyanhoz ültünk, ahonnan az egészet beláttuk. 10 perc múlva már minden asztalnál ültek, tele volt az étterem. Míg a megrendelt házi bioszörpre vártunk, azon tanakodtunk, hogy hány fogást is rendeljünk. Egy táblán fel volt sorolva néhány hozzávaló ( bárány, mangalica, csokoládé, tőkehal) és az, hogy hány fogás mennyibe kerül. Rendeltünk nekem három fogást, mert önként és dalolva nem ennék se bárányt, se mangalicát, de nyitott vagyok mindenre, és addig nem mondom, hogy nem jó, míg meg nem kóstolom. És 6 fogást, hogy nehogy kimaradjon valami :-)
És elhangzott egy olyan kérdés, amit eddig étteremben tőlem még sosem kérdezett senki: van-e valamilyen ételallergiám?
 
Majd gyorsan, hogy ne unatkozzunk érkezett egy kis vaj hozzá baguette és diós kenyér, ezt követően jött egy szelet hízott libamáj, amihez apró kockára vágott savanykás almát adtak áfonyaszószban.
Ezt követően ecetes uborkát kaptunk joghurt-felhővel és lazackaviárral.
Ezután én, a három fogásos, kimaradtam, amit nagyon sajnáltam. Tőkehalfilé volt a tányéron kockára vágott avokádóval, amit petrezselyemmel és vékony csíkokra vágott citromhéjjal ízesítettek. Persze megkóstoltam, hibátlan volt.
Hamarosan érkezett a következő fogás: paradicsomos mentás kuszkusz mangalica tarjával és füstölt haltejjel. Nem eszek sertés húst, de ettem belőle: a mangalica kívül ropogós volt, belül omlós, az íze nem volt igazán sertéshús, de nem nőtt a szívemhez.
Megint kimaradtam: erdei gombával, mangolddal, sárgarépával és articsókával tálalt báránygerinc került elénk. Bárányt sem eszek, de ez is megkóstoltam és megállapítottam, hogy finom.
Bárányborda sem járt a három fogást választóknak, ezt fűszeres mártással átvont édesköménnyel adták elénk. Kóstolást követően felmerült bennem, hogy lehet, hogy mégis jó a bárány? 
Ezt követően sajt tál érkezett, kiválóan válogatás háromféle sajttal.
És zárásként megérkezett a desszert: 2 tejberizs gombócka volt a tányéron, az egyik alatt mangó püré volt, a másik csokival volt leöntve. Megfelelő lezárása volt a vacsorának.

A három fogás, ami nem is három volt, nekem elegendő volt a kóstolókkal együtt, a hat fogás, ami szintén több volt, okozott némi nehézséget egy férfiembernek, de meg kellett kóstolni mindent :-)

Összességében változatos ételek kerültek elénk szépen tálalva, kitűnően elkészítve. Egy gondom volt, és az elég nagy: a sertéshús, legyen az akár mangalica és a bárány nem az én ételem. Nem szeretem őket. Ha tudtam volna előre, biztosan nem ezen a napon mentem volna, de hát ezt nem lehet előre tudni. Ugyan megkérdezték, hogy hogyan állok ezekkel az alapanyagokkal és én nyitott voltam irányukban, meg is ettem, de nem, nem szeretem őket. Sokkal inkább választanék egy olyan napot, amikor marhából, szárnyasokból készülnek az ételek. Ennek ellenére nagyon tetszett, még biztosan visszamegyek, ebédelni is...

eM

Olimpia Étterem
Cím:  Budapest, VII. Alpár utca 5.
Tel: 1 / 321 2805