2008. november 28., péntek

Katalin nap: készülhetnek a karácsonyi aprósütemények

Katolikus vallasú vidékeken Katalin nap az utolsó nap, amikor még szabad hangoskodi, mulatozni, mert utána megkezdődik a karácsosnyt megelőző csendes időszak. Hagyományosan ettől a naptól kezdik a karácsonyi aprósütemények, kekszek sütését.

Gyerekkoromban nagymamám mindig kapott egy ismerősétől egy nagy cipősdoboznyi süteményt karácsosnyra. Legalább 8-10 féle volt benne, de mindegyikből csak 4-5 darab. Mindig vártam a doboz érkezését, mert nagyon sok finomság volt benne: hókifli, zserbó, kókuszcsók és a nagy kedvenc a cantuccini. A doboz kinyitásakor a legfontosabb mindig az volt, hogy van-e benne ebből a mandulás finomságból. Aztán az élet úgy hozta, hogy nem érkezett több doboz, és nekem nagyon hiányzott a kedvenc karácsonyi sütim. Akkor még nem tudtam a nevét, és mindenkinek magyaráztam, hogy kemény és mandula van benne és nagyon finom, de senki nem tudta miért rajongok ennyire, míg egyszer - már nem is emlékszem hogyan -  megtudtam a nevét. Így már könnyebb volt
 a kutatás, sok-sok receptet begyűjtöttem, kipróbáltam, a legjobbnak ez a bizonyult:


Hozzávalók:
50 dkg liszt
25 dkg cukor
25 dkg hámozatlan, egész mandula
4 egyész tojás
2 tojássárgája
fél zacskó sütőpor

A mandulát leöblítem és száradni hagyom, addig a sütőport elkeverem a liszttel, hozzáadom a cukrot, az egész tojásokat és az egyik tojássárgáját, valamint egy csipet sót. Jól összedolgozom. Belegyúrom a leöblített mandulát és négy egyenlő részre szedem a tésztát. Mindegyikből egy kb. 20 cm-hosszú rudat formálok, fóliába téve legalább 30 percre a hűtőbe teszem. Az idő leteltével a  fóliát leszedem a rudakról és sütőpapírral bélelt tepsire rakom. Megkenem az utolsó tojássárgájával  és előmelegített 160 fokos tüőben 15-20 percig sütöm. Egy kicsit hagyom hűlni és utána 1 cm széles ferde  szeletket vágok a rudakból, visszateszem a szeleteket a tepsibe és tovább sütöm őket, amíg egészen keményre kiszáradnak. Zárható dobozban sokáig eltartható.
Vinsanto del Chianti Classico-ba mártogatva az igazi...

eM

2008. november 26., szerda

Kacsahússal készült papardelle

A családban én vagyok az egyetlen, aki igazán szereti a kacsahúst. Nagymamám a kedvemért kacsákat tart, amelyek hozzám már megtisztítva, előkészítve kerülnek. Mivel a majorannás kacsasült egy idő után elég unalmassá vált, bővíteni kellett a repertoárt. Ennek eredményeként született a Kacsahússal készült papardelle is, amivel nincs sok gond, gyorsan elkészül.




Hozzávalók:
1 db kisebb (18-20 dkg) bőrös kacsa mellfilé
ca 125 g Papardelle
2 ek paradicsompüré
1 ek friss kakukkfű
bors
olaj

A bőrös kacsamellett ledarálom és zsiradék nélkül - mert elegendő, ami a bőrén van - egy serpenyőben sóval, borssal fehéredésig pirítom. Közben kifőzöm a tésztát olajos, sós vízben, ügyelve a csomagoláson megadott főzési időre. A megpirított húshoz hozzáadom a paradicsom pürét és a kakukkfüvet. Ha nagyon száraznak érzem, akkor a tészta főzőlevéből hozzáadok 2-3 kanálnyit és beleforgatom a leszűrt tésztát.


eM

2008. november 17., hétfő

Márton-nap a Fáy Présház Étteremben

Márton napja fontos határidő volt a középkorban, erre a napra be kellett fejezni a kinti munkákat, az állatokat ezen a napon hajtották be a legelőkről, ekkor lehetett megkóstolni az újbort és a ludakat is ezen a napon vágták le. A közhiedelem azt tartotta, hogy "aki Márton-napon libát nem eszik, az a következő évben éhezik".

Ezért mi minden évben eszünk libát :-) Idén úgy döntöttünk, hogy a Fáy Présház Étterem libafogásaival fogjuk biztosítani, hogy jövőre se éhezzünk.

Előételnek ropogós libatepertőt kértünk, egyszerűen tökéletes volt. A tepertőhöz kenyér kell, jó és fehér, a felszolgált kenyér fehér volt ugyan, de a jótól nagyon távol állt.

Ezt követően libalevest ettünk, volt ki maceszgombóccal - én is -, volt ki gazdagon. A leves finom volt, de a gombóc az én ízlésemnek túl puha.


Már előre tudtam, hogy főételnek ropogós libacombot fogok kérni, így csak a köret kiválasztása maradt: aszalt szilvás párolt lilakáposztát és hagymás törtburgonyát kértem. Majd az asztalnál sorra hangzott el, hogy én is ugyanazt, én is ugyanazt... majd jött egy felszolgáló és jelezte, hogy libacombból összesen három, azaz 3 db van... meghökkenésünknek hangot is adtunk, ugyanis Márton napja volt, tehát elég valószínűt, hogy ezen a napon több liba fogy, mint máskor, továbbá ekkor még egyedül voltunk az étteremben, tehát az sem lehet, hogy későn mentünk és volt ugyan elég, csak lecsúsztunk... Készséggel ajánlgatták a ropogós libafertályt, mert azon is van comb, meg még jó sok ropogós bőr is szerintük, és szerintünk jó sok csont is.  Nem nagyon  hagytak választási lehetőséget... :-( Így kértünk néhány fertályat is. A ropogós liba nagyon finom volt. Egyikünk Márton napi töltött káposztát rendelt, ami gerslivel és libahússal készült - mindenki megkóstolta, jó volt. 


Miután ezt mind legyűrtük, újra az étlapot kértük, hogy valami finom desszertet nézzünk. A választék enyhén szólva gyér volt, de valami kellett a lezáráshoz. Fáy túrógombócot rendeltünk, amit forrónak és remegősnek vártunk az étlap alapján. Se forró nem volt, se remegős, se túrós. Túrónak még a közelében sem járt a gombóc, de ha ettől eltekintünk és csak simán gombócnak nevezzük, akkor is pocsék volt.

Finom, gyümölcsös újbort is ittunk: Vylyan Bogyólé-t.

eM

Fáy Présház Étterem
Cím: Fót, Fáy sétány
Tel: 27 / 395 215

2008. november 12., szerda

Feketekagyló - gyorsan, egyszerűen

Pár hete a gyorsan elmúlt nyárról, a nyaralásokról beszélgettünk. Ilyenkor természetesen előkerül, hogy milyen ételekkel találkozik az ember külföldön, milyen új ízekkel ismerkedünk meg, mik azok az alapanyagok, amelyek nálunk nehezen vagy sehogy nem beszerezhetőek, és az is, hogy milyen jó lenne néha visszaidézni azokat az ízeket itthon is... Ha a tengernél vagyok szívesen választok valamilyen halat, kagylót vagy rákot a helyi éttermek kínálatából. A beszélgetés óta motoszkált bennem, hogy kagylót kéne enni. Így hát a tettek mezejére léptem és elkészült a fehérboros feketekagyló, gyorsan és nagyon egyszerűen.



Hozzávalók:
1 kg feketekagyló
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
2,5 dl száraz fehérbor
vaj
színes bors
petrezselyem

A kagylókat jó alaposan megtisztítottam, ami nyitva volt az kidobtam. Vajon megpároltam az apróra vágott vöröshagymát és fokhagymát, színes borsot őröltem bele, megsóztam és felöntöttem a borral és kb. ugyanannyi vízzel. Amikor forrt belezuttyantottam a kagylókat, megkevertem és fedő alatt 8-9 percig főztem. Mielőtt kiszedtem volna a kagylókat hozzákevetem az apróra vágott petrezselymet. Amelyik kagyló nem nyílt ki azt kidobtam, a többit egy tálba szedtem. 
Friss baguette és száraz fehérbor illik hozzá...

eM

2008. november 4., kedd

Olimpia Étterem

Már egy ideje gondolkozom azon, hogy miről szóljon az első bejegyzés... Nincs kedvem főzni mostanában, talán idő hiánya végett, talán mert nem lelkesedik velem senki azért, amiért én mostanában lelkesednék. 
Sütni sütöttem, brownie-t, de valami nem stimmelt a recepttel, még újra kell próbálnom. Az íze a magas kakaótartalmú csokitól mennyei volt, de az állag nem volt az igazi.
Így hát nem főzésről szól, hanem evésről. Mert enni jó! Enni szeretek, finomakat enni nagyon szeretek :-) 

Már több mint 1 hónapja áradozok egy étteremről, amiről először a RadioCafe-n a Gasztromániában hallottam, amikor Takács Lajos volt a vendég. Nagyon tetszett ahogy és amit mondott, és már akkor elhatároztam, hogy feltétlenül meglátogatom az Alpár utcában az Olimpia Éttermet. Kicsit több mint egy hónappal ezelőtt egy péntek délután kaptam a telefont és estére megpróbáltam asztalt foglalni, reménykedtem, bár tudtam, hogy szinte esélytelen. Kedvesen, mosolygósan megállapodtunk abban, hogy az a nap nem a mi napunk, viszont hétfőn mehetünk.

Az étterem a dzsunga közepén egy pincében van, semmi extra kívül, belül meg hát... no, nem is az a lényeg. Este fél 9-kor mi voltunk az elsők, így még választhattunk az asztalok közül. Egy olyanhoz ültünk, ahonnan az egészet beláttuk. 10 perc múlva már minden asztalnál ültek, tele volt az étterem. Míg a megrendelt házi bioszörpre vártunk, azon tanakodtunk, hogy hány fogást is rendeljünk. Egy táblán fel volt sorolva néhány hozzávaló ( bárány, mangalica, csokoládé, tőkehal) és az, hogy hány fogás mennyibe kerül. Rendeltünk nekem három fogást, mert önként és dalolva nem ennék se bárányt, se mangalicát, de nyitott vagyok mindenre, és addig nem mondom, hogy nem jó, míg meg nem kóstolom. És 6 fogást, hogy nehogy kimaradjon valami :-)
És elhangzott egy olyan kérdés, amit eddig étteremben tőlem még sosem kérdezett senki: van-e valamilyen ételallergiám?
 
Majd gyorsan, hogy ne unatkozzunk érkezett egy kis vaj hozzá baguette és diós kenyér, ezt követően jött egy szelet hízott libamáj, amihez apró kockára vágott savanykás almát adtak áfonyaszószban.
Ezt követően ecetes uborkát kaptunk joghurt-felhővel és lazackaviárral.
Ezután én, a három fogásos, kimaradtam, amit nagyon sajnáltam. Tőkehalfilé volt a tányéron kockára vágott avokádóval, amit petrezselyemmel és vékony csíkokra vágott citromhéjjal ízesítettek. Persze megkóstoltam, hibátlan volt.
Hamarosan érkezett a következő fogás: paradicsomos mentás kuszkusz mangalica tarjával és füstölt haltejjel. Nem eszek sertés húst, de ettem belőle: a mangalica kívül ropogós volt, belül omlós, az íze nem volt igazán sertéshús, de nem nőtt a szívemhez.
Megint kimaradtam: erdei gombával, mangolddal, sárgarépával és articsókával tálalt báránygerinc került elénk. Bárányt sem eszek, de ez is megkóstoltam és megállapítottam, hogy finom.
Bárányborda sem járt a három fogást választóknak, ezt fűszeres mártással átvont édesköménnyel adták elénk. Kóstolást követően felmerült bennem, hogy lehet, hogy mégis jó a bárány? 
Ezt követően sajt tál érkezett, kiválóan válogatás háromféle sajttal.
És zárásként megérkezett a desszert: 2 tejberizs gombócka volt a tányéron, az egyik alatt mangó püré volt, a másik csokival volt leöntve. Megfelelő lezárása volt a vacsorának.

A három fogás, ami nem is három volt, nekem elegendő volt a kóstolókkal együtt, a hat fogás, ami szintén több volt, okozott némi nehézséget egy férfiembernek, de meg kellett kóstolni mindent :-)

Összességében változatos ételek kerültek elénk szépen tálalva, kitűnően elkészítve. Egy gondom volt, és az elég nagy: a sertéshús, legyen az akár mangalica és a bárány nem az én ételem. Nem szeretem őket. Ha tudtam volna előre, biztosan nem ezen a napon mentem volna, de hát ezt nem lehet előre tudni. Ugyan megkérdezték, hogy hogyan állok ezekkel az alapanyagokkal és én nyitott voltam irányukban, meg is ettem, de nem, nem szeretem őket. Sokkal inkább választanék egy olyan napot, amikor marhából, szárnyasokból készülnek az ételek. Ennek ellenére nagyon tetszett, még biztosan visszamegyek, ebédelni is...

eM

Olimpia Étterem
Cím:  Budapest, VII. Alpár utca 5.
Tel: 1 / 321 2805