2008. december 22., hétfő

Gyors vacsora

Karácsonyi hozzávalókért mentem be az egyik közeli nagy, de nem giga bevásárlóba, ahol szép friss garnélák akartak velem hazajönni. Gyorsan kerestem mellé még a zöldséges részlegen valami hozzájuk illőt és otthon kb. 10 perc alatt vacsorát rittyentetem.


Hozzávalók:
25-30 dkg friss, előfőzött, tisztított garnéla
1 db piros kaliforniai paprika
3 db saláta cukkini (max. 15 cm)
vaj
száraz fehérbor
bors

A megtisztított cukkinit negyedekbe vágom, majd azokat tovább szeletelem, a paprikát is hasonló méretűre darabolom és vajon kicsi sóval és borssal elkezdem párolni, néhány perc múlva hozzáadom a garnélákat és löttyintek rá egy kis bort, hogy a hamar át tudjon melegendi a rák, de ne puhuljon túl a zöldség mire a bor elpárolog. Tényleg nagyon gyorsan elkészül és még finom is :-)

eM

Borkóstoló a Monarchiában

Nyertem egy részvételi lehetőséget RádióCafé és az MMI által közösen szervezett borkóstolóra. Szerencsére nem az első RádioCafé-s kóstolóm volt, nagy örömmel mentem, mert az eddigieken nagyon jól éreztem magam, és nem utolsó sorban jó borokat iszogattuk.
Nem tudtam előre, hogy milyen borokat fogunk kóstolni, de miután a welcome drink egy rozé volt, várható volt, hogy vörösek kerülnek a porondra... Én inkább fehér párti vagyok, de nem vagyok semmi jónak elrontója, jöhet a vörös is... :-)
Találd meg a párod játékkal kezdtünk, amikor is mindenki kapott egy pohár vörösbort és meg kellett találnunk a csapatunkat, azaz, azokat az embereket, akiknek ugyanaz van a poharában, mint a miénkben. Nagyon nehéz feladat volt, mert mindenki bikavért kapott. Összesen négy félét kaptunk, miután mindenki megtalálta a társait végig kóstoltuk az összeset:


Nekem a Monarchi Bikavére tetszett a lejobban, de a többség Tóth Istvánéra szavazott. Az sem volt azért rossz.. :-)

Ezt követően jött a Késői szüret saját bora, az Imsonia2 (2004), nagyon finom, magát itató, kellemes vörös. Mivel a bor megálmodói is köztünk voltak, várták észrevételeinket a borral kapcsolatban. Szinte mindenkinek tettszett, én se is szereztem belőle egy palackkal.
Ekkor a társaság már kezdett felszabadulni, ami a bor mennyiségét tekintve nem volt véletlen és közben a poharakba újabb gyümölcsös finom bor, a Monarchia Pinot Noire 2006 került, amit a Heumann Kékfrankos 2005 követet.
Az este remek lezárásaként Demeter Tokaji Cuveé 2007 -et kóstoltunk, majd mosolygósan megbeszéltük, hogy borkóstolóról csak így szabad hazamenni...

eM

2008. december 9., kedd

Karácsonyi receptverseny - Desszert: Rétesszaloncukor :-)

Nekem fontos, hogy legyen desszert a karácsonyi menü végén (is), és ne csak a szokásos beigli-zserbó-kitugyamégmi legyen a lezárás. Szívesen csinálok valami krémes, könnyű finomságot, de nagyon látványos a rétesszaloncukor is. És ami a mi szempontunkból most nagyon fontos: előző nap el is lehet készíteni.


Hozzávalók:
1 csomag réteslap
2 alma, megtisztítva, lereszelve
egy kis marék durvára vágott dió és mandula vegyesen
1 narancs leve és reszelt héjja
1 citrom leve és reszelt héjja
2 ek barnacukor / méz
fahéj
gyömbérpor
vaj
porcukor
díszkötöző

A lereszelt almát kinyomkodom, hozzáadom a citrom és a narancs reszelt héjját, a mandulát és a diót (esetleg egy kis mazsolát is - én az nem szeretem). Ízlés szerint megédesítem és adok hozzá fahéjat és gyömbérport, és az alma levesességétől függően a narancs levét.
A réteslapot 15 × 15 cm-es darabokra vágom, megkenem egy kis olvasztott vajjal, ráfektetek egy másik réteget, azt is megkenem egy kevés vajjal. Az egyik szélre halmozok egy jó kanálnyit az almás töltelétkből és feltekerem, a töltelék végeinél összecsippentem, hogy úgy nézzen ki mint egy szaloncukor. Egy tálcára nedves konyharuhát fektetek, ráteszem az elkészült rétesszaloncukrokat és befedem egy másik nedves ruhával. Másnapig így a hűtőben semmi baja nem lesz.
Másnap sütőlemezre teszem a réteseket, megkenem egy kis olvasztott vajjal és szép aranyszínűre sütöm őket. Amikor elkészült szalagot kötök rá és kicsit megporcukrozva tálom.

eM

Karácsonyi receptverseny - Főétel: Parajos lazacos táska

Bevallom Nemisbéka karácsonyi receptversenyére korábbi karácsonyok terméséből választottam, mert nem tudom, hogy idén mi lesz és nem szoktam próbafőzést csinálni, továbbá 2-3 héten belül nem szeretném ugyanazt megismételni...:-)
Általában nagy fejtörést okoz a karácsonyi menü, már jó előre gondolkozom, hogy mi is kerüljön az asztalra, számolgatok, hogy hány napra kell készülni, és hányra nem, és próbálgatom elképzelni az ízeket, meg azt, hogy mi mivel fog jól passzolni.
Az egyik legfontosabb szempont nálam, hogy 24.-én ne legyen komoly főzés. Ezért én általában az előző napokban beledöglök a rohanásba, és a mindent időben megcsinálni akarásba, de 24.-én sokáig kell ágyban maradni, ott finom forró csokit, kávét, teát iszogatni olvasás közben, aztán valamikor késő délelőtt mákos gubát kell enni és aztán már csak az ünnepi vacsorára várni. Míg készül a guba, addig szépül a fa és szépülök én is... Akkor van minden rendben, ha a vacsorához csak a sütőbe kell betolni a sütnivalót és esetleg valamit meg kell melegíteni, de semmi más teendő nincs. Ez működött is addig, míg a karácsonyi menü elmaradhatatlan kelléke nem lett a vöröstonhalfilé, mert hát ugye azt nem lehet előre elkészíteni, azt frissen kell sütni - ez az egy, ami kivételt képezhet... ;-)

Gyorsan előkészíthető és tényleg csak a sütőbe kell betolni a parajos lazacos táskát:


Hozzávalók (4 személyre):
4 szelet lazacfilé
1 fagyasztott leveles tészta
friss vagy fagyasztott paraj levelek
10+2 dkg vaj
2 duci fokhagyma
bors
petrezselyem
citrom
tojás

A lazacot megmosom, a hasánál lévő vékony részt levágom, besózom. A spenótot (jó a fagyasztott leveles kisgombócos is, abból kb 12 gombócka kell) kicsi vajon sóval megpárolom. 10 dkg puha vajhoz hozzákeverem az összezúzott fokhagymát, sót, borsot, petrezselymet, a citrom reszelt héját és néhány csepp citromlét. A leveles tésztát ketté vágom az egyiket kicsit vastagabbra, a másikat vékonyabbra ezáltal nagyobbra nyújtom. A vastagabb tésztára ráteszek a spenótból egymástól kellő távolságra 4 kupacot, amit úgy eligazgatok, hogy a hal pont ráférjen, a halakon elosztom a fűszeres vajat, majd az egészet beborítom a nagyobbra nyújtott tésztával. Szétvagdosom, a széleit jól összenyomkodom és kézzel vagy villával mintát csinálok rá. A maradék tésztából kivágott motívumokkal díszítem.
A táskákat sütőlapra teszem, megkenem tojással, lefedem fóliával és mehet másnapig a hűtőbe. 25-30 perc alatt lehet készre sütni 200 C-on, ezért igen jól lehet az elkészültét időzíteni. Másnap leveszem róla a fóliát, újra átkenem tojással és egy hústűvel szúrok rá néhány lyukat, hogy a gőz távozni tudjon. Bedugom a sütőbe és pirosra sütöm.

Aki türelmes készítheti egészen kicsi méretben és akkor előétel vagy vendég váró falatka lesz belőle...



eM

2008. december 5., péntek

Főzzünk könyvből! VKF! XXI. - Nekem az első :-)

Ez az eső VKF, amire én is főztem, nagyon tetszett Piszke ötletes kiírása. Így nagy kedvvel vágtam bele a az ihletet adó írás keresgélésének...
Az egyik kedvenc íróm Bächer Iván, miközben olvasom az evésről, főzésről szóló tárcáit, szinte érzem az ízeket a számban. Így nem volt kérdés, hogy az ő írásai alapján főzök valamit. Az egyik kedvencem, a Spagetti című írása alapján főztem, egyrészről, mert nagyon szeretem a tésztákat, másrészről nagyon tetszik a kis csattanó az írás végén.


Spagetti

"Tohn Elly vezető asszisztens az itáliai gasztronómiának nagy tisztelője, különösen a spagettiről tud szinte mindent, egész kis könyvtára gyűlt össze a spagetti tárgyköréből, még három olasz nyelvű szakácskönyve is van, sőt, az azokban lévő recepteket meg is érti többé-kevésbé, lévén, hogy latinból érettségizett annak idején.
Tohn Elly minden szombaton spagettit csinál öviének - urának és két kamasz fiának - , akik alig várják már a szombatot ezért.
A múlt szombaton is, példának okáért, mikor megjött a piacról dél körül, gyorsan föltett egy jókora lábasban főni vizet, belevetett egy marék sót, löttyintett rá kevés olajat Tohn Elly, aztán elnézte, amint az olajkarikák opálosan sárgállanak, csápokat növesztenek, szétterülnek a vízen.
És közben spekulált.
Milyen spagetti is legyen ezen a szombaton?
Eleinte persze neki is az obligát lehetőségek merültek föl, a milánói, a bolognai, de aztán gyorsan eszébe ötlött, hogy a gyerekek azoknál jobban szeretik a spagetti a la carbonere-ét, volt is otthon baconszalonna, amit apróra vágva kell kisütni és aztán tojássárgájával elkevert tejszínnel, majd a kifőtt tésztával keverni, de innen már burjánzott tovább Tohn Elly spagetti-téren rendkívül kifinomult fantáziája, sonkára gondolt, amit szintén rejtett kamrája egy negyvendekás darabot, apróra vagdalt, esetleg átdarált sonkás, kolbászos, ne adj' isten! szalámis kevercs pirult, majd főtt három szem hámozott paradicsommal és egy szép cső zöldpaprikával össze képzeletének gazdag serpenyőjében, persze - jutott eszébe - egészséges dolog lenne inkább valami zöldséges spagettivel előrukkolni, lereszelt sárgarépát, gyökeret, zellert, karalábert, esetleg gyömbért, amit megpárol vajon, majd meghint kis keményítővel és azt önti a tésztára, de aztán úgy érezte, hogy ideje az apróra metélt párolt tökkel elkevert tésztának is....."


És itt nem csak Tohn Elly fantáziált tovább, hanem az én fantáziám is beindult: Sűtőtökös papardellét készítettem.



Hozzávalók:
25 dkg felkockázott sütőtök
2 dl tejszín
20 dkg papardelle
fél csokor friss kakukkfű
durvára őrölt színes bors
vaj
olaj a tésztafőzéshez

A sütűtököt egy kevés vajon sóval, borssal puhára párolom, felöntöm a tejszínnel. Hozzáadom a fogkeményre főzött tésztát és a kakukkfüvet, jól összeforgatom és el is készültem...


eM


Az írás Bächer Iván Vándorbab című könyvéből van, egyszer a beírom a sztori végét is, hogy ne maradjon el a csattanó ;-)

2008. december 3., szerda

Amit kaptam, abból főztem....

Általában nem tudom, hogy mit szeretnék főzni, csak azt tudom, hogy valami finomat. Ha előre kitalálom, szinte biztos, hogy valami nem kapok hozzá. Ezért már nem is szoktam tervezni, elmegyek vásárolni és megveszem azt, ami tetszik és rögtönzök. Legutóbb is csak azt tudtam, hogy halat szeretnék... A közeli boltban nem volt nagy a választék, viszont a friss Viktória fogas filé nagyon szép volt, így az került a kosárba. Mangós salátát tudtam volna elképzelni hozzá, de már meg sem lepődtem, amikor egy szem mangót sem találtam, ezért a köretet is a választék határozta meg:


Hozzávalók:
2 db Viktória fogas filé
1 közepes édesburgonya
1 db póré
1 db édeskömény
vaj
színes bors
citrom

A megtisztított pórét fél cm-es szeletekre vágom, az édesburgonyát 1 cm-es kockákra. Egy kis vajon sóval puhára párolom őket, ha kell adok hozzá egy kis vizet. Közben az édesköményt negyedekbe vágom és a negyedeket felszeletelem.
A halat 4-5 cm szélesre szeletelem, besózom és kevés vajon mindkét odalát megsütöm úgy, hogy közben citromlét csöpögtetek rá és nagyon vigyázok, hogy ne szárítsam ki. Ha elkészült, színes borsot szórok rá. A pórés édesburgonyához hozzáadom az édesköményt, de már nem sokáig párolom, hogy ropogós maradjon. 

eM